Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit. Aenean commodo ligula eget dolor. Aenean massa. Cum sociis Theme natoque penatibus.

Latest Posts

Irány a táncparkett! – avagy mit illik, mit nem illik (2. rész)

Előző írásomban a felkérésről írtam. Számos magától értetődőnek tűnő dologról esett szó, de higgyétek el, sokaknak nem minden olyan egyértelmű, amikor élesben szembesülnek pl. egy salsa-buli kihívásaival. Újfent hangsúlyozni szeretném, hogy írásaim számos szubjektív elemet tartalmaznak.

A tánc etikettje valaha egy rendkívül szigorú rendszer volt, ami számos olyan dologra kitért, ami ma már nem aktuális, korszerűtlen, akár megmosolyogtató. Pedig szép idők voltak ezek, amikor még táncrendbe foglalták, ki, mikor, mire, kivel fog táncolni az est folyamán (lásd. borítókép). Persze az idők változnak, és változnak a keretek is. Ami súlyos illetlenség volt valaha, az ma már talán nemhogy elfogadott, de egyenesen elvárt.

Egyes táncstílusok komoly hagyományokkal rendelkeznek, amelyeket – egyébként nagyon helyesen – mind a mai napig szeretnének fenntartani művelőik. A salsa bulik kereteit – jelen esetben szándékosan nem a casino kifejezést használom – viszont nehezen lehetne régmúlt idők tradícióira visszavezetni, hiszen maguk az alkalmazott táncok is viszonylag újkeletűek. Azt se felejtsük el, hogy különböző földrajzi és szociokulturális tényezők jelentősen befolyásolják azt, hogy adott közösségek milyen szabályokat fogandak el magukénak egy adott táncstílusra vonatkozóan. Ezekben a bejegyzésekben tehát arról írok, hogy mi itt Európa szívében, Magyarországon, 2021-ben, egy salsa buliban milyen illemszabályok szerint tudjuk jól érezni magunkat kedves időtöltésünknek hódolva. Ahogy én gondolom. Természetesen nem kell egyetérteni.

Irány a parkett

Szóval felkértél valalkit/elfogadtál egy udvarias felkérést. Indulhat a tánc. Na jó, nem! Először is illik bemutatkozni, esetleg azt is elmondani, hogy te még kezdő vagy, nem vagy túl gyakorlott táncos. Rövid és tömör legyél, nem kell szabadkozni. Ez pusztán tényközlés, így a partnered tudja, hogy mire számítson, és talán türelmesebb, támogatóbb is lesz. Azt nem kell elmondani, hogy mennyire fenomenális vagy 🙂

Olyan bulikban, ahol többféle salsa zenét is játszanak, azt sem árt tisztázni, hogy milyen stílusban fogunk táncolni. Mert van olyan zene, amelyre többféle stílus is szóba jöhet, illetve nem mindenki választ feltétlenül a zenéhez illő stílust. Még azt is elmondhatod, hogy milyen ritmikával táncolsz. (pl. on 1 vagy on 2 – vagyis 1-re, vagy 2-re, tiempo vagy contratiempo) Komoly meglepetést okozhat, ha a párod teljesen más stílust táncol, mint amilyent te szeretnél, de az is problémás lehet, ha nem a megszokott ritmikával táncolunk. Ilyenkor illik alkalmazkodni a partnerhez. Ne erőltessetek olyan stílust, ritmikát, amelyet a partneretek nem ismer, vagy nem tud készség szinten alkalmazni. Pl. hiába szeretnél sont táncolni megfelelő ritmusban, ha a partnered sem a tánc alapjait, sem a ritmikáját nem ismeri. Nem fog lenyűgözve, tátott szájjal felnézni rád attól, ha neked ez megy, ellenben borzasztó rosszul fogja érezni magát, hogy neki nem.

Nyilván nagyon bonyolultnak tűnik ez az egész leírva, de iskolánk bulijaiban azért nem nagyon kell filozofálgatnod, hogy milyen stílust táncolj! A többség ismeri is egymást. Szóval ha felkéred az egyik kedves ismerősödet a “Duplicandote la dosis” című sokak által kedvelt és ismert zenére, akkor nem kell azért túlragozni a dolgot. De annak például nagyon örülök, ha azt látom, hogy a “Nochecita” című dalra felmerül már néhányotokban, hogy hoppá, ez egy son, és amikor esetleg egy ismeretlen lányt viszel táncba, megkérdezheted – akár már a felkérésnél -, hogy lenne-e kedve sont táncolni.

Ezt követően még mindig nem táncolsz, mivel el kell foglalnunk helyünket a táncparketten. Ha udvarisasan szeretnéd intézni ezt a mozzanatot, akkor odavezeted a lányt, ahol táncolni szeretnél. (Lehetőleg ne olyan messze, hogy mire odaértek véget is ért az adott szám.) Jobb karunkat nyújtjuk a hölgynek, aki belekarolhat (bár ez talán sokaknak túl színpadiasnak, idejét múltnak tűnhet), vagy akár a kézfogást is választhatja – ezt a férfi ráutaló magatartása is befolyásolja. Elvben előre is engedhetjük, de az én olvasatomban a férfi vezeti a lányt, nem engedi előre, esetleg tolja hátulról eközben rosszul értelmezett udvariasságból, mintha a hölgy lenne a lökhárító, vagy a faltörő kos. Talán furcsának tűnhet, de én úgy képzelem, hogy a férfi a felkérést követően felelős a lányért, amíg az vele a táncparketten tartózkodik. A salsa-bulikban általunk táncolt stílusok többé-kevésbé helyhez kötöttek – egy lendületes bécsi keringőhöz viszonyítva mindenképpen -, szóval olyan helyet keresek, ahol nagyjából elférünk majd. Úgy vezetem a lányt, hogy figyelek a már a parketten táncolókra. Ők élveznek ugyanis elsőbbséget, mi alkalmazkodunk hozzájuk. Figyelek, hogy ne kapjon be egy jóféle ütést, rúgást a lány, akivel táncolni szeretnék, miközben magam után “vonszolom” a lelkesen táncolók között. Ez ugyanis a buli élményét messzemenőkig befolyásolni fogja. Pláne, ha a ruhája is csupa vér lesz, esetleg a tiéd is 🙂

Arra is szoktam figyelni, hogy egy szégyenlősebb, esetleg kezdő lányt olyan helyen táncoltatok, ahol kevésbé érzi magát a bámész tekintetek kereszttüzében. Nem akarjuk tovább növelni zavarát.

A tánctudás ettől eltekintve ne befolyásolja a helyválasztást! Értem ezt úgy, hogy attól, hogy valaki a legjobb táncosnak érzi magát (ez szerintem egyébként is teljesen értelmetlen kategória), ne várja el, hogy mindenki alkalmazkodjon hozzá, és közeledtére a tömeg rögtön szétváljon, mint a Vörös-tenger. Vannak ugyan olyanok, akik olyan durván erős exhibicionizmussal, a magamutogatás olyan magas fokán táncolnak, hogy nekik muszáj a legexponáltabb helyeken táncolniuk, ahol mindenki – elképzeléseik szerint – csodálva bámulhatja az olykor komplett koreográfiákból álló, bulikba nem való figurákkal teletűzdelt produkcióikat. A többiek meg alkalmazkodjanak! Elvégre az erősebb kutya diktálja a nemi élet feltételeit! Vigyázzatok, kérlek! Ez csodálat helyett sokkal inkább erős visszatetszést kelt. (És itt most nem arról beszélek, hogy kezdőként valaki ragaszkodik egy jól bevált figurasorhoz, ami biztonságot ad neki)

Ha egy hölgyet a párja jelenlétében kérsz fel – erre is történt utalás a felkérésről szóló korábbi írásomban -, akkor maradjatok a párja szeme előtt, amennyiben lehetséges. Nem húzom be az első sötét lyukba, ahol senki nem látja, hogy mi történik tánc közben.

Jómagam egy olyan tényezőt is figyelembe veszek – ha van rá mód -, hogy hol a legjobb a zene akusztikája, illetve a legmegfelelőbb hangerő.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy miközben a táncparkettre vezetjük a lányt, már nincs a kezünkben semmi – a lányon kívül -, pl. telefon, sörösüveg, cigi, szivar, vipera, baseball ütő… Ezektől már nyilván a felkérést megelőzően megszabadultunk.

Maga a tánc

Ha már megtaláltuk azt a helyet, ami a fent említett szempontokat figyelembe véve megfelel számunkra, akkor indulhat a móka! Először is felveszük a tánctartást. Ez táncspecifikus, így erre most nem térnék ki. Órán úgyis megtanulod, hogy mi az adott táncnak megfelelő tánctartás. Ráadásul rengeteget táncolsz órán ebben a tartásban, úgyhogy – hacsak nincsenek más alantas céljaid -, teljesen természetes lesz ez számodra. (Apró megjegyzés, de erről később még úgyis lesz szó: Ha casinot (kubai salsát) táncoltok, zárt tartásban kezdjétek, ne nyitott tartásban! Erről sokszor esik szó órán a páros táncos technikáknál.)

Az egymástól való távolságunk tánc közben elég kritikus kérdés. Az ábrán egy a személyes zónák felosztásának eléggé elterjedt megközelítését láthatjátok. Az intim távolság ennek megfelelően 45 cm-ig terjed. Persze ez kultúránként nagy különbségeket mutat. Vannak helyek, ahol inkább 20-30 cm körül van ez a határ, és nyilván ismerősök és idegenek között is másképp értelmezhetjük.

Arra szeretnék kilyukadni, hogy az általunk gyakorolt táncok többségében nincs szükség arra, hogy megsértsük partnerünk intim zónáját, hiszen ritkán kerülünk azon belülre. (most persze nem a Kizombára gondolok) Durva leegyszerűsítéssel akár az is elképzelhető, hogy a ruhatárban, vagy a bárpultnál a sorodra várva sokkal közelebbi testi kontaktusba kerülsz – akár teljesen idegen – emberekkel, mint a táncpartnereddel. Nyilván fogjuk egymás kezét, hátát, vállát, de ez még a szégyenlősebbek között is teljesen elfogadott, vállalható kapcsolódás, ami nyilván feltétele egy közös táncnak. A lényeg, hogy önkényesen, a partner beleegyezése nélkül ne sértsük meg a másik intim szféráját! Erre egyáltalán nincs szükség. Lehet, hogy a “salsával” kapcsolatos asszociációk között előkelő helyet foglal el a tánc tüzes, zabolátlan, erotikus mivolta, de aki gyakorolja a táncot, az tudja, hogy ez kifejezetten félrevezető lehet. Ha férjeddel, feleségeddel, pároddal, anyósoddal 🙂 táncolsz, akkor persze nyugodtan csökkentheted a köztetek lévő távolságot. Azt viszot ne hagyjátok, hogy valaki rátok kényszerítsen egy olyan helyzetet, amiben huzamosabb ideig túlzottan, értsd zavaróan közel táncol hozzátok! Lehet, hogy az illető ezt azzal magyarázza, hogy ez salsa! “Ezt így kell!” De te már tudod, hogy ez nem így van. Sajnos sok lány beszélt már arról, hogy egy-egy fiú mennyire tolakodó módon képes viselkedni tánc közben. Bármilyen közel is táncoltok egymáshoz, az történjen közös megegyezéssel! A lányok például első körben gyengéden eltolhatják maguktól a tolakodó urakat, jobban mondva pasikat, jelezve, hogy az adott közeledés nincs ínyükre!

A távolsághoz kapcsolódik az érintés kérdése is. Hol, és hogy érinthetem meg a parnerem? Azt hiszem, órán ezzel kapcsolatban is határozott, világos iránymutatást kaptok. Ez legyen mérvadó mind a táncórán, mind pedig bulikban. Ne fogjuk meg a parnerünket olyan helyeken, ami ugyan személyes érdeklődésünkre esetleg számot tart, de őt nyilvánvalóan kellemetlenül érintheti. (Akkor se, ha egyébként esetleg nem érinti kellemetlenül. Hiszen ahhoz, hogy ez kiderüljön, értelemszerűen próbálkozni kell, ami már eleve illetlenség!)

Nyilván előfordulhat, hogy véletlenül megérintünk valakit olyan helyen, ami számára – és optimális esetben ilyenkor számunkra is – zavarba ejtő. Ilyenkor kérjünk elnézést! Csinálhatunk mindketten úgy, mint ha meg sem történt volna – hiszen ez elég kínos dolog -, de a bocsánatkérés sokkal tisztább helyzetet teremt.

Hébe-hóba akad egy-két férfi, akivel kacsolatban a lányok jelzik, hogy túl sokszor téved el a kezük. Sőt, meggyőződésem, hogy akadnak olyanok is, akik kifejezetten azért járnak, hogy ezekben az élményekben részeltessenek, mivel úgy gondolják, hogy ez belefér, a partnereknek fel sem tűnik. Higgyétek el! Feltűnik. És borzasztó kényelmetlenül érzik tőle magukat a hölgyek. Kérek mindenkit, hogy kerüljük el ezeket a végtelenül megalázó incidenseket! Ha pedig vakaki notóriusan tapogatja a hölgyeket/urakat, szóljatok a tanárotoknak, szervezőnek, neki kutya kötelessége megtenni a szükséges lépéseket!

Figyelj a partneredre!

Amikor táncoltok kettő + egy dologra figyelj minden körülmények között! A zenére, és a partneredre, a + egy pedig – ami nem tartozik szorosan a ti táncotokhoz, ezért is említem külön -, a többi táncosra. Ha a zenére nem figyelsz, akkor értelmét veszti a tánc. Ha a partneredre nem figyelsz, akkor táncolgass egyedül! Ha a többi táncosra nem figyelsz, akkor viszont nem tudod biztosítani a háborítatlan, felszabadult táncot sem nekik, sem magatoknak. Akár konfliktusos helyzetet is generálhat, ha rátapostok, nekiütköztök a mellettetek táncolóknak. Még sérülés is történhet. A fiú felelőssége ebben persze sokkal nagyobb, hiszen ő a vezető, a lány pedig a követő. Ha megtörténik a baj, akkor mindenképpen kérjetek elnézést! Fölösleges azon rugózni, hogy ki volt a hibás. Ha pedig látod, hogy egy vaddisznó táncol mellettetek – aki nem olvasta ezt a blogbejegyzést 🙂 -, akkor bölcsen menjetek távolabb a lelkes versenyzőtől!

A partnerre való odafigyelés kifejeződik a szemkontaktusban is. Ne a földet nézzétek, ne a dekoltázsát! Pláne ne a “közönséget”! Nem fellépésen vagy. És mosolyogj, akkor is ha koncentrálsz! Persze ha nagyon csúnya a mosolyod, akkor nem muszáj 🙂

A figyelem abban is megnyilvánul, hogy milyen figurákat vezetek a partenreimnek. Egy bizonytalan kezdőnek nem vezetek magas technikai igényességű, bonyolult figurákat. Sőt, nem engedem egyedül szólózni, ha látom, milyen bizonytalan, még ha nekem ezt is diktálja a zene. Ha nagyon ügyes, akkor pedig épp ellenkezőleg, adok neki teret, hogy megélje a zenét önmagát kiteljesítve. Ilyenkor nem korlátozom a táncot túlzottan kötött figurákra.

Ha nem ismered a partneredet, akkor különösen sokat segít, ha fokozatosan melegedtek bele a táncba. (a zenék szerkezeti felépítése is ezt támogatja legtöbb esetben) Kezdj egyszerűbb dolgokkal, majd ahogy látod, hogy a partnered ügyesen reagál, fokozatosan emeld a lécet. Ha nagyon jó volt, akkor kérd fel a következő táncra is! Addigra már egész jól megismerted, hogy milyen szinten táncol, mi az, ami jobban megy neki, netán mi az, ami nagyobb örömet okoz neki. Azt mondják, hogy kettőnél többet nem illik egymás után táncolni, de ha jól érzitek magatokat, miért ne?

Korábban volt már szó arról, hogy tánc közben nem osztjuk az észt. Szórakozni jöttetek. Tehát ne taníts! Ne kritizálj! Ne vágj pofákat! Nem a te dolgod, és nem is kért senki erre. Ha a tánc után megkérdeznek, akkor elmondhatod a véleményedet. Beszélgetni sem illik tánc közben! Viszont dicsérni lehet.

Lekérés

A lekérés, ugyan lehetőség, de manapság nem tartom túl életszerűnek. Egy táncot bírjunk már kivárni. Akkor is ha a kedvenc zenédre táncolnak a kiszemelt lánnyal. Persze ha már egy órája táncolnak vele, akkor esetleg lekérheted, de az már valószínűleg nem véletlen, ha ilyen régóta együtt táncolnak 🙂

A tánc után

A tánc befejeztével illik megköszönni a táncot, majd visszakísérni a lányt oda, ahonnan “elraboltad”. Ilyenkor meg is lehet dicsérni, ha más nem, a ruháját 🙂 Igen kínos lehet a hölgyeknek, ha a férfi csak úgy ebek harmincadjára otthagyja őket a táncparkett közepén

A következőkben szó lesz még a megjelenésről, öltözködésről, valamint a csoportos tánc, vagyis a rueda de casino keretében alkalmazandó illemszabályokról.

folyt. köv.

COMMENTS

  • 2021-02-09
    reply

    László Molnár

    Szia

    Balázs, nincs kifejezés arra mennyire örülök, hogy végre ezen alap kritériumokat valaki papírra vetette!
    Sajnos sokunk sok kulturális szocializációból érkezik egy egy közösségbe és ami minimum elvárás azt is tanítani kell pár egyénnek!
    Örülök, hogy részletesen kitèrtèl a kezdő táncostól a magamutogató profi vagyok és ide nekem a vörös szőnyeget típusig mindenkire!
    Talán a test és száj higiéniai dolgokat még említésre méltónak találtam volna!
    Csak így tovább!

POST A COMMENT