Mit illik, mit nem illik?! (4.)- Ne fürdjé’ le!

Hadd kezdjem rögtön a válasszal! DE!!!

Talán furán hangzik, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgokat is ki kell fejtenem, de a tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy nem evidencia mindenki számára az alapvető higiéniai alapkövetelmények betartása. A tánc – legalábbis a mi esetünkben – jórészt párban zajlik, sőt, ahogy erről korábban esett már szó: csoportban. Nem sok kellemetlenebb dolog van annál, mint mikor valamelyik táncostársunk, akivel táncolni vagyunk „kénytelenek”, olyan szagot áraszt magából, hogy a görény zokogva kérné a receptet. Ráadásul kellőképpen kínos szituációról van szó, nehéz ezt szóba hozni az illető számára.

Aztán lehet, hogy valaki ugyan tisztán, rendezetten érkezik órára, buliba, de a leheletével keseríti meg a többiek életét. Talán valami olyan ételt fogyasztott, ami már akkor büdös volt, amikor megette, és már az is megváltás lenne, ha inkább fingana.

Az illető – a dolog természetéből adódón – szinte biztosan nincs tudatában a saját testszagának, hiszen az emberi szaglás alkalmazkodik a mégoly kellemetlen szagokhoz is. Éppen ezért is olyan kínos a dolog, hiszen ha felhívjuk a figyelmét, ő nem is fogja érteni, miről beszélünk. Ettől függetlenül szerintem szóvá kell tenni a dolgot, mert azon túl, hogy a környezetében mindenki más számára kellemetlen élmény lesz a vele való tánc, vagy bárminemű kontaktus, az ő egész életét befolyásolhatja ez az probléma, amiről igazából még tudomása sincs.

Az is igaz, hogy vannak, akiknek sokkal kellemetlenebb a testszaga, mint másoknak. Vannak, akik lényegesebben jobban izzadnak a többieknél. A lényeg, hogy mindenki törekedjen arra, hogy ne tegyen ki másokat az ezzel összefüggő kellemetlen élményeknek.

Lehet, hogy munka után nincs időd lezuhanyozni, de egy tiszta felsőt biztosan fel tudsz venni. És itt nem arra gondolok, amiben első ízben tudtad sikeresen megcsinálni a sombrerót, ezért kabalából azóta mindig azt hordod, és hogy igazán szerencsét hozzon véletlenül sem mosod ki. A dezodor használata is sokat segíthet. A leheletét pedig, ha a fogmosára nincs lehesőg, egy rágó, de akár egy cukorka segítségével is vállalhatóvá teheti az ember.

A rendszeres tisztálkodás pedig nélkülözhetetlen. Furának tűnik, hogy leírom ezt, de sajnos már ez sem egyértelmű mindenkinek. És ahogy órán viccesen meg szoktam jegyezni. Ha már minden nap fürdesz, néha a vizet is cseréld!

Az órák, bulik folyamán természetesen könnyen kiizzad az ember. Ha több órán veszel részt, akár érdemes lehet az órák között pólót váltani. De én személy szerint a bulikba is legalább 3-4 pólóval érkezem. Tudom, hogy a lányok számára nagyon kellemetlen lehet, a csatakos hátamot fogdozni.

Fiúk számára az ujjatlan pólók használatát (különösen azokon az órákon, ahol párban is táncolunk) erősen ellenjavallom. Ez a lányok számára még akkor is kellemetlen lehet, ha nem izzadsz, mint a ló. Ha pedig megizzadsz – amire azért lássuk be, van esély -, különösen kínos a hölgyeknek. Az ő esetükben egyébként az ujjatlan felső nem problémás a tánctartás jellegzetességeit figyelembe véve.

A stílus maga az ember

Az öltözködés stilisztikai szempontjaihoz nem szeretnék túl sokat hozzáfűzni. Mindenki maga dönti el, hogy milyen stílusú öltözéket választ, leszámítva persze azt az esetet, amikor dress code kerül megállapításra. Ha pl. white-partyba mész, akkor illik fehérbe öltözni. Ellenkező esetben akár be sem engednek.

A rövidnadrág az urak részéről alapvetően tabunak számít/számított táncos berkekben, de ma már vannak olyan – persze nem túl rövid – verziók, amelyek praktikus, kényelmes viseletként egy „salsa” buliban vállalhatóak.

Jómagam az órákra szeretek melegítőalsót és pólót viselni. Ezért kaptam már sok kritikát, de nekem elsődlegesen a kényelem a fontos. Szeretném komfortosan érezni magam, mivel viszonylag magas fordulatszámon próbálok végigcsinálni – esetenként akár 4-5 órát is. Nem érzem tiszteletenségnek, netán a tánc gondolatiságával szöges ellentétben lévő dolognak ezt. Ha jól érzem magam, akkor jobb teljesítményt nyújtok, így pedig a tanítványaim is jobban érzik magukat. A casino, „kubai salsa” stilisztikája sem követeli meg, hogy öltönyben, frakkban táncoljunk.

Buliba persze nem melegítőben megyek. Általában farmert, pólót veszek. Az inget azért választom nagyon ritkán, mert a buliban pólóban is könnyedén kimelegszem, ingben ez még kritikusabb.

A cipő tekintetében a kényelem az elsődleges. Szinte mindig sportcipőben táncolok. Órán és buliban egyaránt. Manapság az a szerencsés helyzet áll fent, hogy divatba jött a sportcipők használata, akár egy sportzakót és inget viselve is. Lehet, hogy sokaknak ez is szentségtörés, de casinot táncolva számomra ez is egyértelmű választás.

Hagyd a törölközőt!

Szót kell ejtenem egy világszerte elterjedt jelenségről. A nadrágból kilógó törölközőről. Ez valami elképesztően illúzióromboló dolog. Egy kis törölköző nagyon hasznos lehet, hogy tánc után letöröld magadról az izzadságot, de ez ne legyen az öltözéked tartozéka! Ez egy nagyon furcsa szokás.

A hölgyek ruházata külön regényt is megérne. Az ő számukra biztosan. 🙂 Itt azt tartom fontosnak, hogy érezzék magukat kényelmesen a ruhában, ne akadályozza őket, esetleg partnerüket a mozgásban. Az sem utolsó szempont, hogy ne kelljen állandóan igazgatni a ruhát, mert folyton le- vagy felcsúszik. Hogy mennyire merész a ruha, az pedig már legyen mindenkinek a saját döntése. Optimális esetben a tánc egy rendkívül felszabadult, felszabadító élmény. Ne akadályozzon ebben egy helytelenül megválasztott ruha.

Magas sarkú cipő!!!

A magas sarkú cipő nagyon mutatós dolog. (Főleg, ha lányok hordják! 🙂 ) Rendkívül sokat hozzátehet egy hölgy nőies mozgásához. Brit kutatók megállapították, hogy ugyanazt a táncost megfigyelve külső szemlélők sokkal magasabbnak itélték a vizsgált személy táncos kompetenciáját, amikor az magas sarkú cipőben táncolt. Magyarul nőiesebbnek, szebbnek tűnik a táncod, amennyiben magas sarkút húzol. Viszont nagyon kevesen tudnak szépen, stabilan táncolni magassarkú cipőben. Amíg nem megy a helyes technika, legszívesebben meg is tiltanám. Szörnyű látvány, amikor egy hölgy „navig-áll” a lábán, rendkívül labilis, és ez teljes mértékben a tánc rovására is megy. A magas sarkúban nem csupán nehezebb táncolni, de kifejezetten hajlamosít egy gyakorlatlan táncost olyan hibák elkövetésére, amely a casinótól teljesen stílusidegen. Először tanuld meg a helyes technikát, és ha már megy, akkor próbálkozz a magas sarkúval. Az már más kérdés, hogy mennyire kényelmes casinot táncolni egy egész estén át magas sarkú cipőben. De vannak olyanok is, akik már annyira, hozzászoktak a magas sarkúhoz, hogy nem okoz nekik problémát a dolog. Nem beszélve azokról, akik bármilyen áldozatra képesek azért, hogy nőiesebbnek tűnjön a mozgásuk, akár még a felszabadult táncos élményt is feláldozva a hiúság oltárán. Csak mellékesen jegyezném meg, hogy kubai vendégtanárainkat nem nagyon láthatjátok magassarkúban táncolni a bulikban. Ez nem véletlen! És ugye senki nem vonja kétségbe, hogy módfelett nőiesen táncolnak…

Magassarkú imitátorok

Gyakran látom – néha még kubai táncosnőktől is -, hogy sokan lábujjhegyen táncolnak, azt imitálva, mintha magassarkú cipőben lennének. Női stílusórákon nem ritka ez a jelenség. Határozottan ellenzem ezt a dolgot, mert a magassarkúban való tánc ezzel egyáltalán nem modellezhető. A súlypontod ugyanis értelemszerűen teljesen máshol lesz, mint abban az esetben, ha rajtad is van a cipő. Ez a gyakorlat teljesen elrugaszkodott a valós táncos helyzetektől.

Egy szó, mint száz! Ha tényleg a tánc felhőtlen élményét keresed, és parneredet is ebben szeretnéd részeltetni, akkor tiszta, rendezett öltözéket válassz, amiben igazán kényelmesen, felszabadultan érzed Magad!